Történt egyszer, hogy apám felvállalt a munkája mellé még egy tehéncsordát. Amit aztán nekem és a bátyámnak kellett reggel hatkor kihajtani a legelőre. Este meg haza hajtottuk. Na, emiatt már nem nagyon mehettem iskolába, csak ritkán, és lemaradtam a tananyagokkal, az úttörő ünnepségekről és kirándulásokról. Egyszóval minden iskolában történő eseményről. Soha semmi jóban nem vehettem részt.

Furcsa volt, hogy anyám a bátyámnak csomagolt enni, inni, de nekem nem. Sóskát ettem, savanyú volt, fülig húztam a számat, valahogy ki kellett bírnom estig. A bátyám nem adott egy falatot se, s így ment ez nagyon sokáig. Aztán a sok hiányzás eredménye, egy újabb családlátogatás lett. Az iskola igazgatója feljelentette a szüleimet, és a tanácselnök kijött a házhoz a gyámügyesekkel, hogy miért nem járok iskolába. Persze a szüleimnek állt feljebb. Megkapták a büntetést, hogy fizessenek be 500 forintot a hiányzásaimért. Amikor aztán elmentek a hivatalos személyek úgy megvertek, hogy másnap nem bírtam lábra állni. Már akkor, gyerekként elég igazságtalannak éreztem, hogy az ő fenyegetéseik, terrorjuk miatt nem járhattam iskolába, és még jól meg is vernek.

Higgyék el, úgy szerettem volna megszökni, de rettegtem tőlük, meg hova, merre is mehettem volna. Egy olyan pici faluban éltem, ami még a térképen sem volt akkor. Nem volt kire számítanom. A szomszédok féltek a szüleimtől, nem mertek beleszólni az életünkbe.

Apám hiába dolgozott, mégsem volt elég a pénz a megélhetésünkre. Munkát vállaltam szomszédoknak, védőnőnek. Tyúkólpucolás, trágyázás, takarítás, almaszedés, dióverés, mindent.

Mindezt egy kosár krumpliért, vagy jó esetben egy tyúkért. Csakhogy nem volt ez se jó, mert nem pénzt vittem haza, ami kellett volna cigarettára például. Egyszer ezért letérdepeltettek a sarokba, le kellett vetkőznöm félmeztelenre és kötéllel ütöttek, ahol értek. Mikor megunták, mondta apám, hogy öltözzek fel, és a kamrából szedjem össze a sörös üvegeket, és adjam le a kocsmába, és hozzak érte cigarettát. Felszedtem a tíz sörös üveget egy cekkerbe, és elindultam. A tulajdonos viszont közölte velem, hogy visszavenné nagyon szívesen, de a rekeszeiben már nincs több hely. Ezzel kifordultam a kocsma ajtaján, és elkezdtem sírni. Féltem hazamenni cigaretta nélkül. Jól rá is éreztem, mert, ahogy hazaértem, és elmondtam, amit a tulajdonos mondott, anyám kimarta a kezemből a cekkert és a sörös üvegekkel együtt fejbe vágott vele. Abban a pillanatban elöntött a forróság és szakadt a vér a fejemből. Az arcom átlagból fehér, de akkor piros lett a vértől. Anyám törődött már ezzel. A konyhaszekrényből kikapott egy liter ecetet, és lelocsolta a sebet. Én csak szédültem. Az orvos nem merülhetett fel.

- Ebcsont beforr. – mondta.

Hát tényleg beforrt, de nagy sokára.