Ha bármilyen hivatalos személy jött hozzánk, akkor keltették a látszatot, mintha minden rendben lenne. De csak addig, míg ott voltak. Aztán ment minden tovább, a megszokott módon.
Anyám elkezdte a főzést a spóron, de nem volt fa. Elzavart a tőlünk nem messze lévő fiatal akácosba, ami természetesen nem a miénk volt. Mentem egy szavára, felkaptam a kis baltát, és vittem a rossz lepedőt, amibe a fát rakom. A falufelelős rendőr megjelent pont ott, ahol a fát szedtem. Kérdezte tőlem, hogy ki engedte meg, hogy ott vágjam a fiatal fákat kifelé. Hát én meg mondtam, hogy anyu. Azzal elvette tőlem a baltát, és azt mondta, hogy mondjam meg apámnak, hogy fáradjon be az őrsre a szerszámért. Az összegyűjtött fát bekötöttem a lepedőbe, és hazavittem. Otthon begyújtottam, közben anyám aranygaluskát csinált. Hazajött apám, jóllakott, aztán anyám szokásához híven kiselőadást tartott, nagy színészi tehetséggel arról, hogy mi történt.
Verés.
A finom illatú aranygaluskából nem kaptam.
Később apám hazajött az őrsről, hazahozta a baltát, és elmondta a családnak, hogy megbüntették ezer forintra. Mindjárt el is kezdtek erősen vitatkozni, majd veszekedni egymással azon, hogy miből fogják kifizetni a büntetést. Aztán rajtam csattant az ostor, hogy miért ott vágtam a fát, ahol nem kellett volna.
Verés.
Apám kölcsön kért pénzből aztán befizette a büntetést, én meg mehettem az illetőhöz dolgozni, míg le nem járt az adósság. Közben azért iskolába kellett járnom. Az udvaron folyton azt hallgattam, hogy itt jön a tetves. Egyáltalán nem volt kedvem bemenni az órára, inkább elszaladtam volna akármerre, de muszáj volt. A második óra osztályfőnöki volt, ahol a tanárnőnk észrevette a problémákat rajtam, és a kisírt szememen, és megkérdezte, hogy mi a baj. Mondtam, hogy semmi, csak haza gondoltam, és a társaimról sem árulkodtam. Az óra közepe táján közölte velünk, hogy őrsi órán főzni fogunk, és szalonnát is sütünk. Kérdezte, hogy a sütéshez szükséges dolgokat be tudjuk-e szerezni otthonról.
Volt, aki a fűszert, vagy a bográcsot, nyársat vállalt el. Én két darab krumplit vállaltam, hogy hozok. Hazamentem, és mondtam anyámnak, hogy mit kellene vinnem, erre a sodrófával fejen vágott.
Másnap mentem iskolába, onnan meg indultunk az erdőbe. Ott mindenki lepakolta, elővette amit otthonról hozott. A tanárom megkérdezte, hogy én miért nem hoztam semmit, és én azt feleltem, hogy azért nem, mert az anyukám mindent felhasznált. Láttam rajta, hogy mindent tud. Aztán elkezdtük a főzést, mindenkinek volt feladata, én a fagyűjtést vállaltam, és azt becsületesen csináltam.
Megfőztek, eljött a tálalási idő. Mindenki hozott magának tányért, kanalat. Nekem az se volt. Úgy szégyelltem magam, hogy nem hoztam semmit, hogy oda sem mertem menni. Inkább félre vonultam, be az erdőbe, mintha még mindig fát gyűjtenék.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
sajtospajor (törölt) · http://sajtospajor.blog.hu/ 2012.11.27. 14:23:06
blablablanka 2012.12.04. 16:57:08
A. Ha nem megy verés lesz.
B. Ha megy elkapja a rendőr és azért lesz verés.
Ez nem egy win-win szituáció. Te mit tettél volna?
Gratulálok, hogy egy testileg-lelkileg megnyomorított gyerek történetéről az első dolog ami eszedbe jut az a cigánybűnözés.
Légyszíves a saját keserűségedet és embergyűlöletedet ne ezen a blogon ereszd ki. Nem a gyűlölködés visz előre. Nem gondolom, hogy a történetben szereplő kislány okolható bármiért is.
